Category: Denmark / Dánia

Ezt a kérdést kaptam meg ma két kollégától.

Azthiszem leginkább az összetartást, az együttműködést, a közös érdeket.

Leesett a hó, és nagyjából meg is maradt.

Tegnap volt egy nagy kirándulás, havas homokos tengerparttal.

Ma volt egy kis pilates Luise-vel. Ez egy jó szokás, kifejezetten jól éreztem magam. Több ilyet kéne csinálni 🙂

Felszállóág

Ma este pedig zene, vérből, csontból, húsból, lélekből.

Ha egyszer megint NYC-ben járnék ide el kell néznem 🙂

Izakaya // Keleti Szél.

Izakaya

2010-10-28 23:11 | 96 olvasó

Ahelyett, hogy blogolnék, enni járok. 🙂 Felfedeztünk NYC rengeteg keleti boltja, étterme közt egy nagyon jó izakaját, így most megosztom ezzel kapcsolatos friss és kezdeti élményeim. Elsőnek valahogy az ételbár szó jutott eszembe az izakayákról, de csak ha a bár részét nyomatékosítjuk, mert ez végül is egy kocsma, ahol jókat lehet enni. Ide járnak pl. munka után a japánsararímanok (salary man), az öltönyös dolgozók. A Riki a 45. utcában van a Lexington és a 3. Av közt, de talán Európában is akad hasonló létesítmény (van?).

Maga a szó az ülés (i) és a sakaya (szakébolt) összetétele, és főleg mindenféle “comfort food” kapható benne, amit nehéz lenne lefordítani, de olyasmi, mint nekünk a paprikáskrumpli vagy a lecsó tojással. 🙂 Utóbbi már egész közel is van a menühöz, mert az egyik csaj épp omu raisu-t rendelt, ami ketchupos, csirkés rízs, rántottába tekerve. Az izakajás kaják közt több nyugati-jellegű is van, így az is talál megfelelőt, aki nincs oda a távol-keleti konyháért (pl. én). Nagy, laktató és tán nem túl diétás fogásokat is találunk, amelyek jól jönnek alkoholizálás esetén. Legutóbb egy hayashi rice tett boldoggá, tökéletes választás “kezdőknek”, a fele rízs, a fele marhahús darabkák, zöldséges, gombás paradicsomszószban, evőkanállal. Az első próbálkozásom pedig egy nikujaga volt, ami kicsit édesebb (a szójajszósztól), de tkp. majdnem olyan, mint a gulyásleves. Marhahús, krumpli, hagyma meg répa van benne. Szintén kanállal ehető. 🙂 Ez is a külföldiből japánosított ételek (yōshoku) közé tartozik, de már sajátjukként tartják számon.

Ami az italokat illeti, a szakénak még a szagát se bírom, így egy szilvabort kóstoltam meg, ami rettentő édes, leginkább a tokaji aszút juttatta eszembe, csak annyira nem tömény, sem aroma, sem alkohol terén, szinte semmit nem éreztem a cukorszirupon kívül, ellenben nagyon jó szaga van. Következő tervem egy shōchū lesz, ami egyfajta égetett szesz, de ez is csak 25%-os, úgyhogy nem tudom, hogy szoktak itt becsípni, főleg hogy az italok sokkal drágábbak is, mint a kaja.

Ez pedig egy remek videó: http://www.youtube.com/watch?v=va834nyzfic

Esik a hó, nagy pelyhekben, néhol még meg is marad. Ahogy Bébé mesélné, az idő néha rohan, néha vánszorog és pár nap hamarjában lehet pár év is. Elmúlt két hónap és néha úgy érzem már 1 éve itt vagyunk, beletörve a napirendbe, örömökkel és bánatokkal. Hosszúhétvége lett megint, elcsendesedett a ház és érezni hogy sokan elmentek.

Hideg, tiszta, téli nyugalom.