üresség elleni gyógyír
2 szarvú bot
üresség elleni gyógyír
2 szarvú bot
amikor csak állsz, szemed a célon, (talán hátulról hallod “nerai, nerai!” 🙂 ) feszül az íj, kinyúlsz a végtelenbe, érzed a vesszőt az arcodon, vársz, átfolyik az íj ereje, és várod azt a pillanatot amikor ott van az ideje. és a vessző elszáll, tüdő kienged s mégsem, és 1-2 pillanatra nincs semmi, keresed a visszautat a testbe. Visszajön az elengedett, ellőtt lélek.
Nincs gondolat, csak egy belső világban van minden.
Bele a világba, csak kicsisben 🙂
Húzós, futós7vége.
Suli után rögtön a pályaudvarra.
Hosszú majd 3 órás vonatút le Debrecenbe, az én kis szöszikémhez akit olyan rég láttam.
Jó volt kilépni Budapestről.
Ez a város halott.
Olyan mint egy polip. Húzza vissza az embereket.
Debrecenben ahogy leszálltam éreztem a szabadságot, az életet.
Az egy nyugodt, élő város.
Lassabb.
Jól esett.
Kell a lassítás. Az utóbbi időben túlzottan felvettem a város rohanunk érzését.
Egy könyv mellett nem tudok nyugodtan megülni.
Jó volt kilépni belőle.
Szeretem Debrecent.
Este jót játszottam a törpékkel.
Betört az ámítógép a tv mellé.
Már értem hogy drága unokabátyámnak mit kellett kiállnia mellettem 🙂
Közös Társulat nézés. Ha már unokatesóm benne van.
Nem tetszett. Valahogy nagyon rossz műsor volt.
A koreográfust kéretik meneszteni.
Nagy alvás. Végre nyugodtan. nincs munka.
Reggel Ádám ébreszt. Irány játszani 🙂
Jó volt velük lenni kicsit.
Utána délután találka a kitelepült volt osztálytárssal.
Habár neki ez már inkább hazatelepülés. 🙂
Megtalálta az életét.
Jó élmény volt.
Majd nagy rohanás a megbeszélt találkára a teás cuccokért.
Szép lakás, jó hangulat.
Gyors bemutató.
Ajándék.
Amit most kortyolgatok.
Fura és finom.
Eszembe jut egy jövőbeli esemény amin remélem itthon leszek és ott leszek.
A teáról.
Az illatáról.
Az erejéről.
Az a szép hogy sok emlék van.
Még ott is.
Az a szép hogy nagy részük gyönyörű.
Hogy itt van bennem mind.
Új szeminárium élmény.
Újra első.
Újra 3 hónapnyai tanulás 3 nap alatt.
Újra élet, újra egy nap alig búbánattal.
Nagggyon jó.
“Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal”