Category: Italy / Olaszország

Szóval Lecce…

A kedves és még angolul is tudó turinfós hölgynek köszönhetően volt egy olcsó jegyem oda vissza Leccébe.  Egy baj van a tervvel, vissza kell érnem Bariba a délután induló gépemhez 🙂 De hát most vagyok ott, csak nem hagyom ki. Úgyhogy…

Hajnali 4es kelés… Ez mindig egy élmény. De mivel van motiváció nem olyan nagy tragédia.
Felcímkézem a hozott ajándékcsokikat és kipakolom az íróasztalra. Ha már elfelejtettem odaadni személyesen, legalább így 🙂 Majd gyors ajtózárás (a hely egy régi bolthelység, fel kéne már tennem a fotókat, szóval az ajtózárás az a régi bolti vasredőny leengedése) kis manuális rásegítéssel, mert a kulcs nem az igazi, de így legalább bent lehet hagyni és futás a pályaudvarra. 5 előtt indul a vonat, olyan 4:40 körül.
Úgy tűnik már hagyomány lesz hogy Olaszországban én hajnalban nézek várost (és meg kell hagyni, jó hagyomány, alig vannak ilyenkor az utcán). 2 óra vonatút után már Leccében is vagyok. Hajnali 7kor nagyjából magamban mászkálok a városban a reggeli fényekben. 9 kor nyit minden, úgyhogy nagyjából addig volt időm nyugisan, embertelenül végignézni. Még utána is olyan 10-ig egész élhető a túrista mennyiség. Szóval 10-ig felderítettem a régi várost, a sikátorokat, a templomokat, kívülről megnéztem mindent 🙂 9-11:30-ig pedig bementem ahová be akartam. Egész jól eloszlott így. Legközelebb is hasonlóképp teszek máshol is 🙂

Rengeteg templom van… Azt mondták hogy ez dél Firenzéje, és tényleg. Kőcsipke, katedrális, szobor, templom, templom, templom, szentély, oltár… megállás nélkül egymás után. Sok séta, sok festmény, sok szép szépség…

Olyan 10:30 körülre lett templomcsömöröm 🙂

Elköszönés a várostól egy utlolsó olasz cappuccinoval és fel a vonatra, ami 12:14kor indul hogy visszavigyen a valóságba. Lehetett volna meg mászkálni, de igazából elég volt. A nyugisabb, turistátlan részbol kaptam többet és azt jobban is szeretem.
A vezetett csoportoktól mindig menekülök 🙂
Szóval futás vissza Bariba és irány a reptér.

Hello valóság, hiányzol Olaszország

Utolsó edzős nap. Kaptunk egy “kis” ranai-t a végére.  Rengeteg apró részlet. Ki kéne őket írnom a füzetemből. Kiveséztük a jo és a kard oldalt is. De 13-ra így is végeztünk.

Vagyis lett egy szabad délutánom 🙂 Ezt pedig ki kell használni és mivel Bari-t már láttam, irány vidék,  vonatra fel!

Vlgig kirándultam Polgino a Mare-t és Monopoli-t. Kicsi, gyönyörű városkák a tengerparton megannyi csodával, templommal, színekkel. Lesznek fényképek 🙂

Holnap pedig irány Lecce 🙂

A turinfós hölgy ajánlására és segítségével (olcsón találtunk a neten vonatjegyet)

Tömören – edzés. Sok-sok edzés Vitalis sensei-jel. Kellően olaszosan, kávé/süti szünettel és sok csacsogással, de komolyan.

Este még egy Sayonara vacsi egy puccos étteremben. Finom, délolasz, nyamm. De az utcai talponálló pincérek nélkül sokkal finomabb 🙂

Korán keltem, mert az új városok (megtalán minden város) reggel, kihaltan a legszebb. Kóboroltam az óváros labirintusaiban. Itt is természetsen, az utcára élnek az emberek, de még jobban mint anno Barcelonában tapasztaltam. Utcára nyíló szobák, közös élet, mintha a falu költözött volna városba.

A katedrálisnál orosz ortodoxok költenek szemrebbenés nélkül 1000 eurot a templomi boltban, reggeli egy heyli kis focaccia-s helyen (2-szer), sok sok apró pillanat, hangulat.

Benézek az erődbe, de szerintem az utolsó erőd amibe Olaszországban bementem. Ez is üres mint az eddigiek, ez is szebb kívülről, csakúgy mint az eddigiek. Végigjárok sok sok templomot, kis erősdök, díszes házak, minden van. Sétálok egy nagyot a tengerparton, az én örök barátom mellett és kikötök a Szent József templomban. Itt egy jót beszélgettem Don Vito atyával. Mókás találkozás. Helyén van.

Majd még több sétával eljutok a Nekropolisba is, találok egy helyi társasjáték boltot ahol ajánlanak pár játékot, kiderült hogy az olasz blood bowl közösség észak olasz, úgyhogy azt inkább ott tudok majd intézni. (Torino? 🙂 )

Megnéztem egy aikido edzést. Folyékony, lágy, laza mozgás. De jól jönne ez jodoban, ha mi is tudnánk ennyire biztosan állni és így mozogni hozzá. Közben beszélgettem egy tini hipphoppos sráccal aki elvitt a tanyájukra, egy elhagyott rendőrkaszárnyába. Lázadnak, fel akarják támasztani a hiphoppot olaszországban. Komolyan hallgatom. Azt hiszem mindannyian megéltünk egy gördeszkás korszakot 🙂

Estére elfelejtett vendég lettem és nem értették miért vagyok ott. Nagy telefonálgatás után minden a helyére került, de akkor már cserébe meghívott pizzázni két helyi aikidos, a lánynak megjelent a vőlegénye és családja is. Helyi tanácsjelölt a papa. Politikusok. Mindenhol ugyanolyanok.

Törlesszünk adósságot 🙂

Kesett a repulo. Ilyen sem igen van ryanairnel. Sot, helyre szolo jegy volt a repulon. Olyat se lattam meg naluk. Bar ugy tunik ez allando lesz innentol. Szimpatikus ujitas. Megszunteti a tipikus csorda hangulatot a felszallasnal. Mintha nem lenne mindegy ki hol ul…
Mar a repulon kicsit zsibongosabb volt a hangulat. Megadta az hangulatot 🙂 Leszalltunk, bevonatoztam a varosba es egybol meg is talaltuk egymast Giuseppevel, aki a Kozar Zoli olasz megfeleloje. Ugy fejre, alkatra meg viselkedesre 🙂 Angolul mondjuk alapfokon beszel es kozep fokon ert. Ugyhogy nagyon mely beszelgeteseket nem folytattunk, csak ugy immel ammal. Elvitt a dojoba ahol alszom es megmutata a kornyeket mellette, hogy hol talalok boltot, pizzat stb. Majd ment a dolgara.

A dojo egy igazi kis centorium. Aikido kozpont. Az edzok fel is ajanlottak hogy nezzem meg a gyerekedzest, de uj varos uj orszagresz uj hangulat, inkabb mentem felderiteni 🙂
Meg mindig imadok egyedul utazni. Csak roni az utcakat terkep es minden nelkul es belefutni dolgokba. Igy talaltam meg Bari egyetlen teaboltjat 🙂 Nincsenek veletlenek ugyebar 🙂
Illetve kiderult hogy ma (elso napom), tegnap es holnap van a legnagyobb evi unnepuk a varosban, Szent Miklos pattraszallasanak, a varos vedoszentjenek unnepe. Ugyhogy a mar amugy is nekem idegen es furcsa dinamizmus extra toltetet kapott egy kisebb vallasi kormenet es haddelhad formajaban. Volt itt mise a parton, vasar, embertomeg. Megintcsak veletlenul (es a teaboltos srac utmutatasa nyoman) kikotottem a teren ahova a szobor befutott (olyan 10 ember vallan). Mondhatni hangulatos volt 😉
Del nagyon del, es nagyon del olasz es nagyon fura 🙂

Korbesetaltam az ovarost a kis utcaival. Igazi labirintus, okkal, regen a tamadok megtevesztesere hasznaltak. Ami nagyon jo benne, hogy nem muzeum, hanem el, elnek benne az emberek, elnek az utcak, minden sarkon valami ujba fut bele az ember. Sok kis helyi eletkep. Egy hangszerbolt, mindenfele etekosztok, kiskocsmak, teljes labirintus. Helyi gyerekbandakkal megfuszerezve.

Valahogy erthetobb igy a Romeo es Julia, az sikatoros rapirparbajok, meg ez az egesz vilag amit mi csak konyvbol ismerunk de ott benne el a falakben. Kulonosebb nehezseg nelkul bele tudtam kepzelni a sikatorokba ezeket a torteneteket. Itt szulettek, ebben a vilagban.
Kicsit kozelebb vannak itt a hushoz, az emberhez, a verhez. Olyan… foldonallo, valodi. Megtolti a deli eleterzes fogalmat. Nagyon mas mint E Olaszorszag.

A helyi vagany fiatal divat a felig tusi felig hosszabb haj, ha valaki szeretne beilleszkedni 🙂

Es a tenger… a gyonyoru tenger…

most pedig alvas, beprobalom a 9:30as szentmiset ha mar unnepi es ha mar del olaszorszagban vagyok. A 7:30ast nem vallalom be igy fel 2 tajt irogatva.