Szóval Lecce…
A kedves és még angolul is tudó turinfós hölgynek köszönhetően volt egy olcsó jegyem oda vissza Leccébe. Egy baj van a tervvel, vissza kell érnem Bariba a délután induló gépemhez 🙂 De hát most vagyok ott, csak nem hagyom ki. Úgyhogy…
Hajnali 4es kelés… Ez mindig egy élmény. De mivel van motiváció nem olyan nagy tragédia.
Felcímkézem a hozott ajándékcsokikat és kipakolom az íróasztalra. Ha már elfelejtettem odaadni személyesen, legalább így 🙂 Majd gyors ajtózárás (a hely egy régi bolthelység, fel kéne már tennem a fotókat, szóval az ajtózárás az a régi bolti vasredőny leengedése) kis manuális rásegítéssel, mert a kulcs nem az igazi, de így legalább bent lehet hagyni és futás a pályaudvarra. 5 előtt indul a vonat, olyan 4:40 körül.
Úgy tűnik már hagyomány lesz hogy Olaszországban én hajnalban nézek várost (és meg kell hagyni, jó hagyomány, alig vannak ilyenkor az utcán). 2 óra vonatút után már Leccében is vagyok. Hajnali 7kor nagyjából magamban mászkálok a városban a reggeli fényekben. 9 kor nyit minden, úgyhogy nagyjából addig volt időm nyugisan, embertelenül végignézni. Még utána is olyan 10-ig egész élhető a túrista mennyiség. Szóval 10-ig felderítettem a régi várost, a sikátorokat, a templomokat, kívülről megnéztem mindent 🙂 9-11:30-ig pedig bementem ahová be akartam. Egész jól eloszlott így. Legközelebb is hasonlóképp teszek máshol is 🙂
Rengeteg templom van… Azt mondták hogy ez dél Firenzéje, és tényleg. Kőcsipke, katedrális, szobor, templom, templom, templom, szentély, oltár… megállás nélkül egymás után. Sok séta, sok festmény, sok szép szépség…
Olyan 10:30 körülre lett templomcsömöröm 🙂
Elköszönés a várostól egy utlolsó olasz cappuccinoval és fel a vonatra, ami 12:14kor indul hogy visszavigyen a valóságba. Lehetett volna meg mászkálni, de igazából elég volt. A nyugisabb, turistátlan részbol kaptam többet és azt jobban is szeretem.
A vezetett csoportoktól mindig menekülök 🙂
Szóval futás vissza Bariba és irány a reptér.
Hello valóság, hiányzol Olaszország