Category: Denmark / Dánia

Kerámia, ökológia, tánc

Tanulunk, haladunk.

Castingolás lassan végső fázisba ér. Minta tervezés a következő. Jó a földdel dolgozni itt is.

Ökológián a tengerpartra mentünk. Egy hölgyet látogattunk meg aki beülteti a homokdombokat hogy nem menjenek el vándorútra. De a lényeg, hogy a tengernél voltunk újra.

Új barát jött pár napra.
Még egy Sofie.
Ezek a találkozások amiknek meg kell lennie.

Ide járt régen, és elvégzett egy tánctanári képzést a suli keretein belül. Beszélgettünk egy kicsit, és mondtuk hogy modern táncolunk is. Szóra szó, egy rögtönzött kontakt jambe torkollott a dolog, ami előtt még tanított pár technikát. Hiányzik még az erő, hogy minden simán, kitartva, átmenet nélkül, beleesés nélkül történjen.
Habár nem mindenki volt ott teljesen, szabadon, de nagyon jó hullámok, folyamok, párbeszédek voltak.

Élet, érintés, tapasztalat.

Újra a tengerparton ülök és hallgatom a hullámokat. Az előző alkalomról nem is írtam.
Pótlandó.
Valyon ha partra, hajóhoz születtem volna akkor is meglenne a varázsa a végtelen hullámzó tengernek? Akkor is ekkora és megunhatatlan lenne?
Reggel 10 körül leléptünk Milánnal. A hétvége az egyetlen idő amikor huzamosabb ideig van lehetőségem önmagammal önmagamban lennem, törődnöm. Nem összezárva sok és sokféle emberrel, akár épp van hozzá kedvem akár nincs. Korán indultunk, mert messzi célt tűztünk ki magunknak. Elindultunk megnézni a világítótornyot.

View Larger Map
(kb. Ennél hosszabb volt sok kis kitérővel)

Ez jó.
Nincs kedvem a többiekhez, kell egy kis magány. Nem akarok senkit sem hallani, se dánul, se angolul, se magyarul.
Itt ülve egy dombocska tetején, fél napi biciglizés és egy méretes esés (minőségi szemétdombi kerékpár) után, nyugalomban hallgatom és nézem a tengert. A nagy víz békét, nyugalmat, erőt, otthont ad. Meg utazhatnékot. Megértem a tengeri népet, tényleg hív az ismeretlen. Menni neki a láthatárnak, összefeszülni, meglovagolni a hullámokat. Vajon honnan van bennünk a vágy legyőzni, leigázni, meghódítani?
A part él. Emberek sétálnak. Családok, párok, barátok.
Megszerettem ezt a földrészt a nyugodt vidéki kisvárosaival, a kedves nyitott emberekkel.

Egy hét és itt a nyelvkönyvem. A kiejtés nehéz. Nagyon. A nyelvtan elvileg már nem lesz olyan vészes.

Vajon miért pont ide kerültem?

Milán, köszönöm a fotótúrát. Meg hogy szeretsz hallgatni.
Kell idő magamra, a gondolataimra, a átdolgozni, átrágni az eredményeket vagy csak hagyni őket ülepedni. Több ilyen idő kéne magamnak.

Holnap elnézünk misére Milánnal.

Mennyi féle ember.

Nielsel beszélgettünk egy nagyot. Színházat csinál például itt.

Ez a hely és az ilyenek, kis szigetek.
Keresni, gyógyulni, változni, épülni.
Nagy kincse ez a dánoknak, hogy vannak ilyen helyek ahová el lehet vonulni.
Élni egy kicsit másként, máshol.

Egyfajta lelkigyakorlat, már ha úgy állunk hozzá.

Alone
Together
Inside
Outside
Life

—

Air
Power
Time

Tanuljuk érezni a földet.
Stabilitás, gravitáció.
Egyre biztosabban érzem a súlyt, a stabilitást, a támaszt, hogy visszanyom, hogy megtart.

Megvolt a koncert. Furcsa…

Előadók Merlin (Torben Ulric)h és Søren Kjærgaard akikkel nagyon jóban lettünk a pár nap alatt.

Ízelítő:

Az első fele tetszett, a második felében falaztam. Kicsit furcsa volt.
Túl belém mászós volt talán. Arany aura.

Egy búcsú ez is.
Épp a konyhában ülök, körülöttem forgatag, emberek mindenhol, állva, ülve. A jéglányokkal ülök egy kanapén. Ketten közülük is elmennek pénteken.
Búcsúztatjuk Merlint és a csapatát is. A teaszerető zongoristát is. A kis VIP partink kinőtte magát, hirtelen mindenki itt kötött ki. Tervezni sem tudtuk volna jobban.
Itt van az élet. A tűz. Összerezeg az egész csapat.