Egy jó munkás EB szombat után végre eljutottam újra a Carpe Diem teaházba. Megnéztem az új részt ami nagyon hangulatos lett, és ittam egy idei friss kínai zöldteát. (Sárkánykútját)
Köszönöm.
Már hiányzott.
Egy jó munkás EB szombat után végre eljutottam újra a Carpe Diem teaházba. Megnéztem az új részt ami nagyon hangulatos lett, és ittam egy idei friss kínai zöldteát. (Sárkánykútját)
Köszönöm.
Már hiányzott.
TidBITS Networking: Achieving Email Bliss with IMAP, Gmail, and Apple Mail.
neet explanations.
So here is the thing. I do have a little fright from high places. But when I heard that 2 of my friends are regularly having wall climbing training I wanted to go and try. Because ever since the kendo period of my life ended, I become to be softer and softer. Jodo and Kyudo wont make any difference in this. And it is a good step to make. Make myself to do it. So I biked there (30 minutes from home. Piece of cake 🙂 ) and I loved it. I’m going to go there every week. It was just perfect. By the end I was able to run up in a beginner wall. I do feel that I’m way out of being in shape, but hey, it makes it more challenging. I havent felt muscle pain for about 3 years. Kinda missed it. Now, I feel more alive! I’m moving. Not fighting. I love to have something which has nothing to do with weapons. It is free and relieving. And pretty much joyfull. Thank you friends! Made my life a little more brighter 🙂 Again 🙂
This was just the beginning, I’ll be there again on the wall next friday! (yes, with shorter nails, and in shorts 😉 )
OK, so here we are!
From my thoughts: As I see, mass production killed humanity. I’d love to have good old craftmanship with high culture, like old Kyoto. A livable world, where masters of arts are working together. But if you dont count this Kyoto fan thing from me (thanks to the book: Lost Japan, and thanks to Ákos I can read it), still. We lost the way somewhere at the enlightment.
A tömeggyártás megölte az emberiséget. Úgy nagyjából A futószallag mellett történt valami rossz. A mozgó, élő emberek dobozokba lettek zárva és ültetve napi 8-10-12 órás rabszolgaságra. Jó lenne egy fejlett kézműves kultúrában élni mint pl a régi Kyoto. Élhető világ, együtt dolgozó, egymásra figyelő, együtt élő emberekkel. De ha leszámítjuk a hirtelen támadt Kyoto szeretetemet (köszönet érte Lost Japan, azért hogy olvashatom meg Ákosnak) akkor is valahol letértünk az útról. Mondjuk a felvilágosodással. De mindenképp a futószalagos termeléssel. Elvesztettük egy részünk.
There will be some pause in the life of the blog. I’m pretty much over my head with my thesis, school and traineeship…
But I’ll try to post some photos from time to time, amd if a story comes i wont disagree to write it 🙂
Until then you can ask for posts about something or ask questions. 😉