Author: Feldin

nemrég olvastam egy sztorit.

Van egy nő amerikában aki képekben gondolkozik mint az állatok, de megtanulta la beszédes kifejezéstis hogy megértesse magát a többi idióta 2 lábúval.

Őt szokták hívni megoldhatatlan állatos esetekhet.

De ez most igazából nem is lényeges.

Csak azért jött ez most ide, mert én is valami ilyet csinálok.

Vagyis nem ilyet, nem képekben gondolkozom, hanem érzésekben, érzelmekben. Nem szavak az emlékek, nem képek, hanem érzések. Nem szavak a reakciók, hanem érzések. Nem úgy gondolom végig hogy végig agyalok rajta, hanem végig érzemgondolom.

Fura 🙂

és én is tanulom a 2 lábúak nyelvét mert van pár ember akivel szeretném megértetni magam. Aki fontos.

Nem sok. Mind más szinten.

szavak. A világ legnehezebb űfaja.

Tele vele a föld, tele a fejünk, szívjuk a könyvekből, a filmekből, a napokból.

De a szavak… csak szavak.

Ez egy film.

Méghozzá nem akármilyen 🙂

Érdekes ilyet mással nézni.

Valaki teljesen mással.

Valahogy ilyen a világ is.

Feláldozzuk a képzeletet, feláldozzuk a lehetetlen lehetségességét a magyarázatért és az ész hatalmáért.

Pedig a világ etttől csak szürkébb lesz.

Egyszerűbb és szürkébb.

Már a bolondjaink sem olyanok.

Már nem röhögnek úgy a király szemébe büntetlenül.

Az álom tudománya. Az elfeledett tudomány.
A látás. Minden olyan amilyennek akarjuk.
Ha akarjuk.
Mindent úgy lehet látni mint ahogy a bennünk levő világban van.

Elveszett tudás.

Sokat felejtünk.

Szabályokat is nem csak régen volt okosságokat.

Mindent akarunk. És mindent most.
Ezért mennek úgy a drogok mint még soha.
Gyors út. Ami ráadásul igazából nem visz sehová.

A vörös oroszlánban volt jól leírva ez, az utat átugorva csak katasztrófához lehet jutni. A kincset csak akkor értjük, csak akkor tudjuk felelösen használni, csak akkor van bármi értelme ha az odáig való úton végigmentünk.

Tiszta budo.

Merthát minden egyszerű.

Csak ahhoz a vágáshoz, ahhoz az oldáshoz egy élet munkája kell.

hogy egyszerű legyen.

Volt az az este.

Amikor felébredtem.

Mint csipkerózsika 😀

Csak fordított kiosztésban 🙂

Persze nem egy pillanat volt hanem egy folyamat. De mégis egy pillanat.

Az eddigi 2x év robotságát hagytam oda.

Örömért, bánatért. Ébrenlétért.

Ez volt akkor a második fátyol.

Az első amikor elveszted a meséket. Amikro az ártatlanság lehull.

A fátylak. Megannyi ébredés egy új világba.

Mindig tágabb.

Vajon hova visz? mennyi van még?

Az utóbbi 4 gyorsan jött. Egymáshoz közel.

Kusza és tágas lett a világ. Eltűntek a kapaszkodók.

Keresek.

Utat, hidat, egy sziklát amiről szétnézhetek.
Módszereket amikkel követhetek, elérhetek, tehetek, megérthetek, alkothatok, érezhetek.

Érezni az új világot.

Az észvesztően tágad.

Ébren.

Bután

Édesen elveszve

képek, pergő kockák, szavak

Az a mi hatalmunk hogy megélhetjük és megérthetjük magunkat.

Millió és millió ember munkája van ebben.

Könyvek, versek, szavak.

Ezt sutba dobni vétek.

Találkozás. Mi hova visz. Munában hallottam egy készülő adásban hogy egy kislány azután hogy elolvasta a Rómeó és Júliát azt mondta hogy mélyebben, máshogy szerelmes azóta.

Az érzelmek bennünk vannak de tudat nélkül elúszik az árral minden.

A filmek… a filmek építenek és rombolnak.

A képekből jutottunk a szavakhoz, a beszéédhez, az absztrakthoz.

Most a filmmel, az átlag filmmel visszafelé haladunk.
napi 8 óra munka egy irodában egy monitor előtt görnyedve.
Igazából semmit se téve, semmit se létrehozva elsorvadunk.

Az élet mozgás.

Az élet érintés.

Az élet tapasztalás.

Nem az az élet hogy a pénz után futva a felkel dolgozik hazamegy tv bealszik felkel dolgozik hazamegy tv… kört futjuk.

Hol van ennek értelme.

Ébredj világ, lassan nem lesz visszaút.

http://www.budapestfringe.com/index.php?p=applicant&appid=503&l=hu

Régen voltam színházban, sajnos a tervezett nem akar összejönni.

Este belelestem a fringe programfüzetben, és megláttam hogy színház 🙂

Varázsfuvola.

Hát ez valami fergetegesen jó volt!!!!!!!!!!!!
Nagyon nagyon nagyon jó!!!!!!!

Rég nem nevettem ennyit.

Jól esett.

Kellett.