Van itt jégföldén egy érdekes találmány. Az esetek többségében 70 feletti nyugdíjasokat lehet eme általam Granny Cruisernek nevezett járművel látni. Nagyjából a kerekes járókeret, a bevásárlókocsi, a roller és a sílécek ötvözéséből születhetett. Félelmetes jószág. Egyszer szívesen kipróbálnám! Kifejezetten tetszik 🙂
Pár mintapéldány:
Úgy döntöttünk Pavellal, hogy a mai napot Kokkola fotózással töltjük 🙂
(Mindez történt 12.30kor amikor befejeztem a Snow Leopard isntall-t 🙂 )
Úgyhogy pár új kép van tarsolyban. Kóvályogtunk egy keveset bringán. Ez tipikusan sétaváros. Jó menni, menni, menni.
A finnek úgy tűnik imádják az amerikai autókat meg a régieket:
Ezeken kívül (tudom a VOLVO nem amerikai) még láttunk egy régi chevi pickupot 🙂
Ős régi shell benzinkút.
A könyvtár:
Utána hazafelé valami isteni indíttatástól vezérelve gondoltam nézzünk be a jégpályára. IGEN! Meccs volt!
C csoport (ifi) Kokkola VS Kemi. Elég rendesen elcsipáztuk a Kemi csapatát 🙂
Egyébként vicces volt a meccsnézésünk. Ugyanis szépen beírtuk magunkat mielőtt elindultunk hogy mi mostan ma mosni fogunk. A hokipályán rájöttünk hogy hoppá… nekünk most van a mosó időnk. Úgyhogy a harmadok közti szüneteket úgy töltöttük hogy hazarohantunk mosást berakni/cserélni/szárítógépet tölteni… 🙂
Kifejezetten mókás volt 🙂
Avagy átvett szavak bonyodalma.
Mert ma este ráébredtünk hogy a kurva és a szuka szavak oroszul ugyanazok.
Mire nem jó ha nézik hogy az ember milyen üzenetet kap msn-en.
Szóval péntek reggel jó korán indultunk.
Az első nagyobb megálló Oulu volt, ahol sétáltunk egy keveset és ebédeltünk a csomagtartóból 🙂
Majd nekiindultunk hogy folytassuk a túrát a messzi északnak.
Előre le volt beszélve hogy a kulcsot egy szuvenírbolt postaládájában találjuk meg, ez meg is lett. Fél siker 🙂
De ekkor már teljesen sötét volt. A következő feladat a találd meg a faházat volt, azzal a nehezítéssel hogy a faház egy erdő közepén van, 0 szomszéddal, és az út a faházhoz a menj x km-t a várostól és fordulj balra meghatározással volt betájolva. No keringtünk egy jó ideig… De csak megtaláltuk 🙂
Az első szállásunk egy 40 férőhelyes faház volt. Gyönyörű, gyönyörű helyen. Mondtuk mindezt reggel 🙂 Mert odaérkezésünkkor bizony tök sötét volt, a WC épületét meg sem találtuk 🙂 Csak a szaunát. De azt éjjel 1kor már nem álltunk neki felfűteni. Úgyvolunk vele hogy majd a következő helyen 🙂
De a faházikó belülről is gyönyörű. Gyertyás lámpások, szobánként fűtőkályha, nagy konyha. Tipikusan olyan hely ahol több időt is szívesen eltöltenék. (mondjuk minimum 3 napot…)
Főzünk még egy jó kis paradicsomos tészta vacsorát, majd nyugovóra tértünk.
Kint mínuszok, bent meg úgy befűtöttünk hogy boxerban aludtunk 😀
Reggel jó korán keltünk, mert hosszú nap állt előttünk.
Útbaejtettünk egy sípályát, ami nyáron gyönyörű kirándulóhely(erre Pavellal felmásztunk), bóklásztunk útban a második szállás felé.
Itt voltak kisebb bonyodalmak a kulccsal. Mert hogy a hölgy kijelentette hogy ő csak 4ig volt nyitva, és hogy ő most az erdőben van és nem tudja odaadni a kulcsot, és mi vagyunk a hülyék. Mire szolídan próbáltam vele megértetni hogy bizony az interneten 6ig vannak nyitva, és legyen olyan jó és gondoljon ki valami megoldást.
Aztán miután sípolt még nekem vagy 10 percet, kinyögte hogy a gondonokkal ki tudja nyittatni a házat…
Istenkém… Ezért beszéltünk ennyit… Erre 2 perc alatt is rájöhetett volna… de nem, neki siránkozni, sípolni kellett…
Lényeg a lényeg, csak meglett a ház. (megtalálni ezt sem volt egyszerű. majdnem átnéztünk Oroszországba, meg szintén a semmi közepén van)
Ez a faház gyönyörű volt. Talán még jobb mint az előző. Egy kis folyó partján…
Hála a világosban (épphpgy, inkább szürkületben) érkezésnek, még a budit is megtaláltuk 🙂
Nameg a szaunát is! Úgyhogy gyorsan alá is gyújtottunk, hogy mire berendezkedünk már durva meleg legyen 🙂
Igazi fával fűtött szauna! Nagyon jól esett mindenkinek 🙂 Főleg a hidegvizes nyakleves az udvaron.
Vacsiztunk egy nagyot majd kényelmesen bealudtunk, és jó sokáig nem keltünk fel 🙂
Másnap Pavellal megléptünk kicsit kirándulni, amit valószínűleg a többiek annyira nem díjaztak, de végre akartunk mozogni, menni, látni, felfedezni. Meg is találtunk egy szép kis csobogót.
Majd a következő uticél felé vettük az irányt, ami az Oulanka nemzeti park volt (ahova a sofőrünk 2 órát tervezett, pedig napokat lehetne sétálni benne… de kitrükköztük 🙂 )
Gyönyörű hely. Az 1-2 órűnk van kijelentés után Pavellal elkezdünk rohanni, hogy legalább a kanyont lássuk akkor… 🙂 Ami jó döntés volt, mert láttuk a kanyont, de nem a tervezett útvonalon indultunk el, amit a többiek mondtak amikor találkoztunk velük visszafelé rohanva, és akkor már végigmentünk a kis körtúrán 🙂
A nap pedig úgy zárult hogy Kokkolánál a másik kocsit lekapcsolta egy rendőr mert nem álltak meg a stop táblánál mi pedig nyakonkaptunk a kocsival egy nyulat 🙂
Azthiszem ez volt a jel hogy időben jöttünk haza, irány az ágy, ne tovább 🙂
Képek:
(Kattints rá a képekhez)
A bulit mint olyat valahogy én sosem tudtam megérteni…
Ez nálam valami születési rendellenesség lehet.
Egyszerűen nem tudom elviselni a részegeket, (kivéve (legtöbbször) ha a barátaim…), a tömeget, a hangzavart.
Érthetetlen számomra a dolog. A világképemmel nagymértékben ellenkezik. (ez most de fellengzősen hangzott…)
Magatehetetlen, szánalmas, dülöngélő idióta tud lenni pár perc alatt akár még értelmesnek is mondható emberekből.
Arra pedig én nem vagyok kíváncsi. Sőt. Általában józan állapotukban is egyre kevésbé.
Vallomás esténket hallották.