Reggel

Már a reggel túl korán kezdődött.
Még kellett volna pár óra. Lars-szal úgy plusz 4 órában egyeztünk meg, hogy akkor nagyjából rendben volnánk.
A morning assemblyt a régi mesemondó tanár tartotta. Egy kis átfogó történet, meg egy mese arról hogy hogyan alkották meg az istenek az embert.
Szeretem, mert él amit mond, még így is, hogy a dánt nem értem. A fordítás meg szakadozó és részleges.
Sajnos már ebbe bele bele bólintottam.
Utána modern tánc óránk volt, ami valami miatt hirtelen funk órába csapott át. Mostmár tudom hogy jól döntöttem hogy arra nem járok.
Nem az én világom. Nehezen áll rá a belső órám arra az ütemre, ritmusra.
Kérem vissza a régi modern tánc órám!
Túl is pörögtem, a végére leoldott a lánc, elfogyott az energia. A sok forgástól a gyomrom is szédült, úgyhogy szépen kiültem nézni amit csinálnak a többiek.
Szép. A mozgás egy gyönyörű dolog. Él. Életet ad. Maga az élet.
Azt hiszem telítődtem. Az elmúlt napok, meg a tegnap esti tánc annyi élményt adtak, annyi minden mozog idebent. A délutánt kivettem szabinak. Még egy tánc ma nem hiányzik. Nem bírnám.
Begubóztam a fészkemben, írok, alszom és olvasok.
Szeretnék megírni pár levelet.
Eltenni pár élményt.
Kiírni pár gondolatot.

Ahogy egyre jobban megismerjük őket, kezdenek egyre jobban emberekké válni az emberek.
Ez jó.