Timo jóvoltából hallottam erről a csodáról. A neve: Kickbike
Edzésre szuper, közlekedni szuper, térdet nem terheli, de jól megerősíti.
Rekreációra is sokat használják. Neki is a dokija ajánlotta a térdműtét után.
Szóvel a kövekező kétkerekűm ilyen lesz:
Hátha ez végre rendbeszedi a térdem. Meg a hátat is erősíti valamennyire.
Egy próbát mindenképp megér, mert beválhat.
(az egyetlen probléma: hogy kötöm én ezt ki valahova?)
A cseh lányokkal ebédeltem a minap.
Meséltek vmi könyvről amit el kell olvasniuk.
Mutatja a könyvet.
Én meg kérdezem: angolul van?
Néz rám… semmi válasz
még egyszer: angolul van?
Erre Dávid és Bobby elkezdenek fulladozni a röhögéstől.
Nézek rájuk…
Majd leesik, igen…
Magyarul kérdeztem.
A válasz hiányában még vissza is kérdeztem még egyszer hangosabban… magyarul. Mert nemigaz hogy nem érti…
Mint Mariska néni a jöttment túristának.
(Itt jegyzem meg hogy egy ugyanilyen történeten borultunk Pavellal a Russian Museumban. Oroasz anyóka, Spanyol túrista)
Összeszoktunk. Természetesek a társak. Természetes hogy egy nyelvet beszélünk. Annyira hogy néha kiesik hogy az bizony nem a magyar.
Mindenesetre szereztem egy egy jó napot a honfitársaknak 🙂
Ahogy a potik boszorkánya mondaná: daily wisdom.
De keményen.
a szeminárium után kicsit beszélgettünk az udvaron. Finn stílusban. Kb 2-3 méter volt az emberek között.
Fura volt erre közben ráébredni.
Szeretem a finn teret.