Megvolt a második utunk Lappföldre.
Csodálatos vidék. Észak minden bájával és szépségével, keménységével és ridegségével.
Kora reggel indultunk, 6.30kor. Még a spanoylok is fent voltak ami nagy szó. Habár ha jól hallottam regel 7től ittak, hogy meglegyen a hangulat. Na de ettől most tekintsünk el. Szóval bérelt autók.
Nekünk egy gyönyörű Toyota jutott:
Majd 6 óra út a végtelen északra…
Útközben megálltunk Raunaban egy állatkertbe beugrani.
Jó móka volt megnézni az északi állatokat. Sok ragadozó madarat láttunk. Szeretem a raptorokat. Gyönyörűek, tökéletesek, gyorsak, vadászok.
A Moose valami félelmetesen nagy. Ez kb egy szarvas, de 2 méteres marmagassággal nagyjából. Óriási! Kis összehasonlító táblázat:
Majd megérkeztünk a szállásra. A vacsorát Vincenzoval főztük. Pasta a la carbonara. Mennyei volt 🙂
Amúgy a spanyolok vállalhatatlanul viselkedtek. Minden nap kb reggel 4ig 5ig ordítva buliztak… Reggel amikor kiléptem a szobámból általában érdekes látvány fogadott. Kicsit szétcsapták a kecót…
Egy wc-t tört el a banda, egy lámpát a tűzhelyen találtam vasárnap reggel. Szóval érdekesen nyomták. Az 100 hogy én egy pennyt nem fizetek a kárba.
Szombaton jó későn indultunk el. Megpróbáltunk belesni a Marttiini késgyárba de sajnos a jó hétvégi nyitvatartás miatt zárva volt. (eddig a legidegelőbb dolog Finnországban hogy a boltok és minden vállalhatatlanul korán zárnak. Mondzuk is Pavellal hogy ez náluk meg nálunk nemigen fordulhat elő. Ott kell a pénz az embereknek. Itt meg nem nagy ügy ha 2kor bezárnak) Úgyhogy ezt sajnos ki kellett hagynunk. Helyette sétáltunk egyet Rovaniemiben (nincs semmi érdekes ott) és elmentünk a Santa Village-be. Az mókás volt. Habár nagyon érezni hogy az üzletre megy rá.
Santa Village:
Megtudtuk a titkot, hogy hogy lehet 1 nap alatt beutazni a földet:
Meg ugye készült fotó is az öreggel:
Nagyjából ezzel zárult a szombat. Illetve este még nyomtak egy bulit a népek. Vasárnapra a többiek szimplán hazamenetelt szerveztek. Na ezért mi annyira nem rajongtunk. Úgyhogy elnéztünk az Arktikum múzeumba ami nagy élmény volt.
Nagy kár lett volna kihagyni.
Majd hazafelé vettünk az irányt.
Én meg a kocsiban azon tűnődtem hogy miért vieslkedik az ember vírusként, hogy jó lenne farkasként szabadon vágtatni a metsző hidegben a fehér hóban és vadászni. Hogy mennyi mindent feladtunk a modern jövőért. Hogy tűnik el a világ és uniformalizálódik.
De főleg hogyrohanva, szarvas szagon futok a hóval fedte tájon. A súlytól lehajló fák között, és bekerítünk, fárasztunk. Szabadon élünk.
http://news.nationalgeographic.com/news/bigphotos/images/060817-wolves-sweden_big.jpg
http://photography.nationalgeographic.com/staticfiles/NGS/Shared/StaticFiles/Photography/Images/POD/a/arctic-wolf-canada-051709-sw.jpg
