Sokszor eszembejut amikor nagyapámmal kimentünk szarvast lőni. Mert eljutottam vele terepre 🙂 Annyira akartam 🙂
Ő olyan ízig vérig vadász volt. Nem buli vadász. Igazi, szenvedélyes komoly vadász. Mint a régiek. Végig kitartott. Olyan amilyenekről csak könyvekben lehet olvasni. Az volt az élete.
Talán mint nekünk a Budo.
Emlékszem a trófeákra, a nyúzásra, a kutyás gyakorlásokra, ahogy tanított légpuskával lőni. Hajnalban mindig talpon volt és indult a nap. Nem volt henyélés. Mindig volt mit csinálni. Mindig életvidáman, csak előre. Örök harcban, mindig frissen és tettre készen.
Jó lenne ha holnap felhívhatnám és elmesélhetném neki hogy mi volt.
és a nyarat nála tölthetném és görögdinnyéznénk…
2 replies on “Vadászat”
Nem szarvast, hanem őzet és apróvadakat (nyulat, fácánt, vakacsát, stb).
igaz. de olyan szép nagy volt hogy szarvasnak is elmenne 🙂