Ez egy film.
Méghozzá nem akármilyen 🙂
Érdekes ilyet mással nézni.
Valaki teljesen mással.
Valahogy ilyen a világ is.
Feláldozzuk a képzeletet, feláldozzuk a lehetetlen lehetségességét a magyarázatért és az ész hatalmáért.
Pedig a világ etttől csak szürkébb lesz.
Egyszerűbb és szürkébb.
Már a bolondjaink sem olyanok.
Már nem röhögnek úgy a király szemébe büntetlenül.
Az álom tudománya. Az elfeledett tudomány.
A látás. Minden olyan amilyennek akarjuk.
Ha akarjuk.
Mindent úgy lehet látni mint ahogy a bennünk levő világban van.
Elveszett tudás.
Sokat felejtünk.
Szabályokat is nem csak régen volt okosságokat.
Mindent akarunk. És mindent most.
Ezért mennek úgy a drogok mint még soha.
Gyors út. Ami ráadásul igazából nem visz sehová.
A vörös oroszlánban volt jól leírva ez, az utat átugorva csak katasztrófához lehet jutni. A kincset csak akkor értjük, csak akkor tudjuk felelösen használni, csak akkor van bármi értelme ha az odáig való úton végigmentünk.
Tiszta budo.
Merthát minden egyszerű.
Csak ahhoz a vágáshoz, ahhoz az oldáshoz egy élet munkája kell.
hogy egyszerű legyen.