nemrég olvastam egy sztorit.
Van egy nő amerikában aki képekben gondolkozik mint az állatok, de megtanulta la beszédes kifejezéstis hogy megértesse magát a többi idióta 2 lábúval.
Őt szokták hívni megoldhatatlan állatos esetekhet.
De ez most igazából nem is lényeges.
Csak azért jött ez most ide, mert én is valami ilyet csinálok.
Vagyis nem ilyet, nem képekben gondolkozom, hanem érzésekben, érzelmekben. Nem szavak az emlékek, nem képek, hanem érzések. Nem szavak a reakciók, hanem érzések. Nem úgy gondolom végig hogy végig agyalok rajta, hanem végig érzemgondolom.
Fura 🙂
és én is tanulom a 2 lábúak nyelvét mert van pár ember akivel szeretném megértetni magam. Aki fontos.
Nem sok. Mind más szinten.
szavak. A világ legnehezebb űfaja.
Tele vele a föld, tele a fejünk, szívjuk a könyvekből, a filmekből, a napokból.
De a szavak… csak szavak.