Volt az az este.
Amikor felébredtem.
Mint csipkerózsika 😀
Csak fordított kiosztésban 🙂
Persze nem egy pillanat volt hanem egy folyamat. De mégis egy pillanat.
Az eddigi 2x év robotságát hagytam oda.
Örömért, bánatért. Ébrenlétért.
Ez volt akkor a második fátyol.
Az első amikor elveszted a meséket. Amikro az ártatlanság lehull.
A fátylak. Megannyi ébredés egy új világba.
Mindig tágabb.
Vajon hova visz? mennyi van még?
Az utóbbi 4 gyorsan jött. Egymáshoz közel.
Kusza és tágas lett a világ. Eltűntek a kapaszkodók.
Keresek.
Utat, hidat, egy sziklát amiről szétnézhetek.
Módszereket amikkel követhetek, elérhetek, tehetek, megérthetek, alkothatok, érezhetek.
Érezni az új világot.
Az észvesztően tágad.
Ébren.
Bután
Édesen elveszve