Seta seta seta.
9kor elhagytam a bazist. Keson. Jok voltak azok a napok amikor 8kor mar az utcan voltam es rottam a kilometereket. Erosodik a labam 🙂 Mar csak a tobbi dolgot kene rendbehozni, has, hat, karok. Elveznem a nem ugy allnek fel hogy osszeszoritom a fogam 🙂
Besetaltam a varosba. Nincs is messze. Hamarabb kellett volna kiprobalni. Talaltam meg egy templomot. Ez a varos tele van templomokkal. Beneztem megegyszer a katedralisba is. Furasag ez. Eszembejut mindig a tortenet amikor Jezus kiuldozi az arusokat a templombol. Neha ugy megtennem en is… Kendo arus, szentkep arus, gyertya arus, cucc arus… Kesz cirkusz az egesz. A katedralisban raadasul az aldozati gyertyak helyett penzzel kigyujthato lampacskak vannak… Olyan… lelketlen es kifordult. A katedralis pedig egy turista latvanyossag, tomve emberekkel akiknek ez csak egy masik kozepkori epulet. Nagy, szep, regi es meg ludak meg palmak is vannak az udvaran. Szeretnek a Sagradaba es a katedralisba egyszer ugy menni hogy nem lehet a turistaknak bemenni. Neha olyan erzesem van, hogy rendes mise elott tuti tartanak egy tisztito szertartas mert az egesz hely olyan… Elhasznalt lesz. Azt hiszem a buddhistaknal vagy shintonal olvastam hogy vannak szent ereklyek amik bizonyos idokozonkent kerulnek napfenyre a kamrak melyerol. (100-200 ev?) a misztika resze a tisztelet, a megbecsules es a dolgok helye. Ez talan olyan mint a hinni bar nem erinteni. El lehet hasz alni, koptatni, kiuresiteni mindent.
Innen atmenekultem a kis kokertembe (itt minden, de minden le van kovezve) amirol kiderult hogy a varosi irattar valami epulete jelenleg. Bekeben olvastam par orat egy spanyol sraccal egyutt egy kopadon.
Fura vilag Barcelona. Annyira mas. Annyira latin. Annyira idegen lelekben es szellemben. Es szomoru latni hogy a turizmus a motorja, a kozpontja, a lelke. Hol vannak a katalanok? Eloszor a spanyolok szalljak meg az orszaguk, majd megjelenik a turista mint invaziv faj, ami a maga kepere formal es sokesetben megtelepszik. (invaziv fajrol jut eszembe, itt vannak szabadon elo papagajok)
Napra vagyva elindultam a kikotobe. Annyira tud hianyozni a meleg, a napsutes, a puha erintese. Hogy lehetek lelekben ennyire eszaki es megis ennyire napszereto? Utkozben belebotlottam a Maritime muzeumba (tengereszeti) ami jelenleg csak egy minimalis kiallitast tart fent mert epp atepites alatt van, ellenben egy nagyon jo fotokiallitasnak is helyet adott. Eroteljes, szivhezszolo, hatasos es elgondolkodtato kiallitasnak. Kepek tobb projektbol valogatva, az utazas, bevandorlas, gyokerek, megtelepedes, megelhetes temaban. Fokepp a spanyol es portugal ajku problemak. Annyi szornyuseg van a vilagban, es mi megis panaszkodunk. Rengeteg gondolat mellett az otthonrol, a hazarol, az identitasrol eszembejuttatta a modern muveszetek muzeumaban az egyik foto valogatast.
Oreg spanyolok akiknek bevandorlok viselik gondjat.
Azt hiszem kene naplot irni, igazit, nem online publikusat. Nem naplonak, csak gondolatfuzesnek. Szabadabban.
Ezutan kineztem a partra, majd haza. Vigyazni kell a macsekra, szegenykemet kipakoltatta a gazdi a minak es elegge ossze van torve a “holgy”. Vissza olvasni. Speaker of the dead. Az Ender’s game 3. resze. Jo sorozat, jo univerzum, annyi tanulsag magunkra.