Category: Traveling

Ezt a kérdést kaptam meg ma két kollégától.

Azthiszem leginkább az összetartást, az együttműködést, a közös érdeket.

Leesett a hó, és nagyjából meg is maradt.

Tegnap volt egy nagy kirándulás, havas homokos tengerparttal.

Ma volt egy kis pilates Luise-vel. Ez egy jó szokás, kifejezetten jól éreztem magam. Több ilyet kéne csinálni 🙂

Felszállóág

Ma este pedig zene, vérből, csontból, húsból, lélekből.

Ha egyszer megint NYC-ben járnék ide el kell néznem 🙂

Izakaya // Keleti Szél.

Izakaya

2010-10-28 23:11 | 96 olvasó

Ahelyett, hogy blogolnék, enni járok. 🙂 Felfedeztünk NYC rengeteg keleti boltja, étterme közt egy nagyon jó izakaját, így most megosztom ezzel kapcsolatos friss és kezdeti élményeim. Elsőnek valahogy az ételbár szó jutott eszembe az izakayákról, de csak ha a bár részét nyomatékosítjuk, mert ez végül is egy kocsma, ahol jókat lehet enni. Ide járnak pl. munka után a japánsararímanok (salary man), az öltönyös dolgozók. A Riki a 45. utcában van a Lexington és a 3. Av közt, de talán Európában is akad hasonló létesítmény (van?).

Maga a szó az ülés (i) és a sakaya (szakébolt) összetétele, és főleg mindenféle “comfort food” kapható benne, amit nehéz lenne lefordítani, de olyasmi, mint nekünk a paprikáskrumpli vagy a lecsó tojással. 🙂 Utóbbi már egész közel is van a menühöz, mert az egyik csaj épp omu raisu-t rendelt, ami ketchupos, csirkés rízs, rántottába tekerve. Az izakajás kaják közt több nyugati-jellegű is van, így az is talál megfelelőt, aki nincs oda a távol-keleti konyháért (pl. én). Nagy, laktató és tán nem túl diétás fogásokat is találunk, amelyek jól jönnek alkoholizálás esetén. Legutóbb egy hayashi rice tett boldoggá, tökéletes választás “kezdőknek”, a fele rízs, a fele marhahús darabkák, zöldséges, gombás paradicsomszószban, evőkanállal. Az első próbálkozásom pedig egy nikujaga volt, ami kicsit édesebb (a szójajszósztól), de tkp. majdnem olyan, mint a gulyásleves. Marhahús, krumpli, hagyma meg répa van benne. Szintén kanállal ehető. 🙂 Ez is a külföldiből japánosított ételek (yōshoku) közé tartozik, de már sajátjukként tartják számon.

Ami az italokat illeti, a szakénak még a szagát se bírom, így egy szilvabort kóstoltam meg, ami rettentő édes, leginkább a tokaji aszút juttatta eszembe, csak annyira nem tömény, sem aroma, sem alkohol terén, szinte semmit nem éreztem a cukorszirupon kívül, ellenben nagyon jó szaga van. Következő tervem egy shōchū lesz, ami egyfajta égetett szesz, de ez is csak 25%-os, úgyhogy nem tudom, hogy szoktak itt becsípni, főleg hogy az italok sokkal drágábbak is, mint a kaja.

Ez pedig egy remek videó: http://www.youtube.com/watch?v=va834nyzfic

Esik a hó, nagy pelyhekben, néhol még meg is marad. Ahogy Bébé mesélné, az idő néha rohan, néha vánszorog és pár nap hamarjában lehet pár év is. Elmúlt két hónap és néha úgy érzem már 1 éve itt vagyunk, beletörve a napirendbe, örömökkel és bánatokkal. Hosszúhétvége lett megint, elcsendesedett a ház és érezni hogy sokan elmentek.

Hideg, tiszta, téli nyugalom.

Késői fekvés és korai kelés ismét. Este még Rosival és Mathias-szal nézelődtünk egy kicsit a műhelyekben. Egy jó beszélgetés, szép festmények, kerámia. Még munkáról is beszéltünk. Hogyan lehetne Dániában munkát találni. Rosinal lenne társbérlet is, van kiadó lakásrésze Koppenhágában.

Na de hová is megyünk ma? Az ökoóra keretében meglatogatunk egy ökofalut, Friland-et.

Háznézőt tartottunk elsőkörben. Be is hívtak minket két helyre.
Az első ház egy erőteljesen vallásközi ember építi már úgy 6 éve. Az egész ház televan össze vissza szimbólumokkal és mókás kerámia állatkákkal. A szoba közepén egy óriási ‘finish oven’ van ami egy kisebb várnak van álcázva. Ez egy kifejezetten érdekes talalmany. Kevés “üzemanyaggal” sokáig nagyon meleg. Majd utána meglátogattunk egy méhész hippit is aki előadást tartott nekünk a méhészetről.

Hallottunk még a Russian window nevezetű ügyes szerkezetről ami egy dupla üvegréteggel szellőzik és benttartja a meleget.

Nagy közös vacsora, esti beszélgetés egy dühös walesivel és a kis itt éjszakàzó ökocsapattal. Természetesen az estét újfent a Hanák pincészet támogatta 🙂

Merre menjen az öko óra, mi jó, mi kevésbé?

Merre tart a földünk?

Friland day 2

Fél 8tòl volt egy jó kis reggelink, elbúcsúztunk pár embertől akik elhagyták Frilandet. Egy kurzus volt itt, permaculture vagy hasonló néven. Egyfajta design dolog. Kertre, gyümölcsösre, csirketartásra, mindenfélére. Érdekes csapat mindenfelől.
Megismertuk Hanna-t, egy cseh lanyt. Meselt egy keveset az Ujzelandi kalandjarol. Ez mar egy regi vagyam. Elteszem kovetkezo projektnek. Lehet egy eves working holiday visa-t szerezni, vegig lehet woofolni es dolgozni az orszagot. Vegignezem a woof honlapot. Le lehetne woofolni japanig, onnan meg lerepulni ujzelandra.
Delutan almalevet csinaltunk Selinaval. Mostmar ezt is tudom 🙂 mosas, be a gallydaraloba, be a pepet egy erdekes keszulekbe ami egy ballonnal egy szitahoz preseli es igy kinyeri a levet, majd szuro es a vegen pasztorizalo keszulek es uvegezes. Egyszeru, gyors, hatekony. Az egesz hely, ahova atugrottunk ezt csinalni, egy farmer iskola es egy nepfosuli egyutteleseben mukodik. Meger egy pillantast, kifejezetten szimpatikus csapat:
Mindemellett beszelgettunk egy jot. Sokan jottunk ide uj utakat talalni. Bennem feleledt az utazhatnek. Újzéland, Woof, egyeb melok, barmi.

Menni, tanulni, tapasztalni.