Category: Traveling

Csodás és kalandos három nap van mögöttem.

Ha az ember utazik, a dolgok szeretnek nem úgy alakulni ahogy azt eltervezzük. Mivel én még nem jártam Olaszországban, Anikó pedig hitelesen olaszmán, így úgy döntöttünk hogy a hosszú hétvégét kihasználva egy rövidebb kirándulást teszünk. Repülővel. Mert ha kevés nap van rá, akkor számít mennyi idő alatt érünk oda. Meg is néztük mik a létező és emberileg megfizethető fapados célpontok és nem nagyon kellett válogatnunk mert egy cél esett ebbe a kategóriába, Forli. (bár megpróbálják Bolognának eladni, de nem az. Bologna még jó egy óra vonattal.)

Megvoltak tehát a jegyek és elkezdhettünk tervezgetni. Hova menjünk, mit nézzünk meg, hol mennyi időt töltsünk. Végül a kevesebb több elvet követve az lett a terv, hogy két napot töltünk Firenzében és hazafelé Bolognán keresztül jövünk és a nap nagy részét ott töltjük el.

Elnézve a jövő évünket és a jelenlegi helyzetet spórolós megoldásokat kerestünk 🙂 Így az első éjszakát Forliban átsétálós éjszakának terveztük. Ha bárki tervez utazni ezzel a WizzAir járattal, tervezzen vele hogy a gép este ér oda amikor már nagyjából sehová sem tud menni. Még az utolsób pillanatban eszembejutott a Couchsurfing, de már csak egy választ kaptam időben, és az az úriember is szomorúan értesített róla, hogy ő bizony a hétvégét máshol tölti így nem tud nekünk segíteni. Sebaj, alszunk előtte sokat és menni fog. Végülis… nagyjából ment is 🙂 A gépünk később indult és később érkezett (Wizz-nél ajánlom hogy tervezzetek be 1 óra játékot az átszállásokba) de a reptér busz volt olyan rendes hogy megvárt minket. Forli nem egy óriási hely. Végigsétáltuk a szebb részeit, láttam az első főtér tornyom, aktívan kerestünk egy McDonaldsot mert azok sokáig vannak nyitva és melegebbek. (Ekkor még nem tudtuk hogy a McDonalds visszatérő elem lesz a történetben…) Végül fáradtan visszaballagtunk a pályaudvarra, ahol rendesek voltak és nyitva hagyták a várót, így ott tudtunk pihenni és szunyókálni egy keveset.

Reggel pedig már jött is a vonatunk, és a tervet követve mentünk Faenzába. Itt lehet átszállni a többi nagyvárosba menő vonatra. De volt időnk a Firenzei vonatig, úgyhogy elindultunk sétálni. Mint kiderült Faenzának nagy kerámia múltja van. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fajansz) Ennek lépten nyomon lehetett látni a megnyilatkozásait. Egy utcatábla itt, egy falberakás ott. Gyönyörű kis város. Érdemes sétálni egy kicsit benne, nem csak átszállni a pályaudvarán. A pályaudvarra vissza már kicsit sietősebben mentünk hogy elérjük a vonatunk.  Aminek az indulását erősen elnéztük vagy 20 perccel… Így késtük le a tervezett vonatot… először… 🙂

Nagyjából innetől kezdett igazi, hátizsákos kalanddá válni az utazásunk. Jöhettek a rögtönzések 🙂 Következő vonat Firenzébe 4 óra múlva. Na az egy kicsit sok… de van Bolognába egy 5 perc múlva. Gyors jegyvétel, érvényesítés és fel a vonatra 🙂 Még bóbiskoltunk kicsit az úton így nem is tűnt olyan hosszúnak az út míg megérkeztünk Bolognába.

Megmondom őszintén fakóbbak az itteni emlékek. De megnéztünk minden szembejövő templomot, felmásztunk az egyik nagy torony tetejére ahonnan be lehetett látni a várost, találtam Apple Store-t, ettünk igazi bolognai tésztát a főtéren ahol a helyi szakácsok éppen jótékony kifőzdét üzemeltettek és lejártuk a lábunk. Bizonyítást nyert hogy Olaszországban tényleg minden sarkon templom van (legalább)Valyon hány százaléka pap vagy hasonló az olaszoknak? Az első olasz fagyimat is itt sikerült beszerezni, ami egy álom volt. Ha Bologna-ban jártok ezt a fagyizót keressétek meg. Házi fagyi, normál áron, és hjajj… rá sem nézek az itthonira többet… Azt hiszem ez az olasz étel gonoszsága. Egyszer eszel igazit náluk, és soha többet nem lesz jó az otthoni. (pizza, tészta, fagyi…)

A vonathoz ha jól emlékszem épp dőben értünk oda, ezzel irány Firenze!  Hulla fáradtan persze. Megyünk a szállásunkhoz, mert ide már foglaltunk. Ahol közölték hogy hát izé… az nincs… aztán hogy csőtörés… aztán hogy ők nem fizetnek semmit és mehetünk a sunyiba és hasonlók… fél-egy órát veszekedtem az ürgével és aktívan hívogattattam vele az igazgatót hogy találjanak ki valamit. No hát abból nem sok lett. Magasról tettek ránk… Úgyhogy elindultunk szállást keresni a Firenzei éjszakában. Az elején még az épületeket is lehetett valamennyire élvezni, de egy nap városnézés és egy kihagyott éjszaka után már nem voltunk túl vidámak… Miután végigjártunk mindent és már a 3 csillagosokba is bekérdeztünk és ott sem volt hely kiderült, hogy  MÁJUS ELSEJE AZ OLASZOKNÁL IS ÜNNEP. Ezt jegyezzétek meg ha esetleg terveznétek ilyenkor utazni. Az egész város tele volt olaszokkal, mert hétfőn nagy éjszakai banzáj lesz és jöttek mindenfelől. Úgyhogy több póruljárt kollegával egyetemben a McDonaldsban kerestünk menedéket. Ahol a biztonsági őr egész rendes volt, és nem dobott ki minket. Így az asztalokra dőlve tudtunk pár perceket szundítani. De minden rosszban van valami jó ugye 🙂 Mivel nem volt szállásunk és hajnalban azért kiraktak minket hogy tudjanak takarítani, meg tudtunk nézni több helyet is tömeg nélkül. Például a katedrális terét, úgy hogy rajtunk kívül csak egy lelkes fotós volt arra, a ponte vecchio-t, és még sok sok mindent a túrista invázió előtt. Reggelire Croissant ettünk cappucinoval. Nyamm… rá tudnék szokni az ilyen reggelire… Természetesen az első dolgunk volt szállást keresni estére, és találtunk is egy kedves kis hotelt amit nagyon ajánlunk bárkinek aki arra jár. Mivel a szobánkat 11től megkaptuk, rögtön aludtunk is egy-két órát. Így a kedvünk is jobb lett és a helyzet is viccesebb 🙂 Úgyhogy végigjártuk Firenzét 🙂

Persze ilyen indítás után a hazaút is izgalmasra sikerült. A jegyautomata nem adta ki a jegyünk elsőre, így szórakoztunk vele még egy kört, ami után egy óriási futás után lekéstük a vonatot. Megint. Azt hiszem az olasz vonatok szórakoznak velünk. Mindig késnek, csak akkor nem amikor nekünk kéne hogy 2 percet még késsenek…

Fokozva az élvezeteket a következő amivel elindultunk az út első negyed órájában lerobbant, és innentől csak döcögött és meg megállt (pedig még egy óriási vonat defibrillátorral újra is élesztették 🙂 )

Kalandos és élvezetes utazás volt 🙂

Még sok ilyet.
Megszerettem Olasz földön járkálni.

Mielőtt elfelejtem… Firenzéből hazajönni… Firenze igazi város. Embereknek és nem autóknak. Szabad nagy sétaterekről hazajönni az autóutak közé szorított életbe… hát finoman szólva kiábrándító…