Az úgy kezdődött, hogy regisztrációkor az ember haverkodik a körülötte állókkal 🙂 Legalábbis én 😛
Így lett egy görög ismerősünk. Egy archeológus srác. Voltunk is már forrócsokizni. A pincér arca megért egy tanulmányt amikor 3 Chochochino-t kértünk ki 🙂
(szintén nem a nagy ivós fajta, bár nem hinném hogy megveti a belga sört 🙂 )
Egyébként jókat beszélgetünk. Mesél az otthoni helyzetről. Lényegében ő is politikailag akart lelépni otthonról. Elege lett a szarkavarásból és egy nyugodt görög hírek mentes évet szeretne.
Az a kritika ért, hogy nem vagyok túl bőbeszédű és választékos. Ez talán annak tudható be, hogy inkább mászkálok a városban vagy leveleket írok mint, hogy bejegyzéseket tisztázzak. Szóval a gyors információ megosztás volt előtérben 🙂
Igyekszem ezen egy kicsit csiszolni.
Ha valaki Leuvenbe jön tanulni, élni akkor egy Facebook account elengedhetetlen. Több csoport és oldal is van rajta ami jól jön. Megérkezéskor és berendezkedéskor kifejezetten ajánlatos turkálni rajta és nyitva tartani párat. A Pangea, az iexchange és a Leuven Junk Shop oldalak az állandó szereplők mostanában a monitoron. Az épp elköltöző diákok pár euroért, fél áron, ajándékba adják a plusz cuccaikat amiket nem akarnak hazavinni, nincs barátjuk aki marad és itthagyhatnák neki, vagy csak pénzt akarnak belőle.
Úgyhogy ma is mentem pár kört és az elmúlt napokban is. Így lett két paplanunk télre, egy vendégmatracunk (Eszter, mázlid van, pont időben 🙂 ), a török teakészítő forraló, a konyhai cuccaink, egy kislámpa, egy carryon bőrönd, majonéz, gyertya, keksz, és ilyesmi. Eddig bárkinél voltam a megbeszélt dolgokért mindig adtak pár dolgot pluszba ajándékba 🙂
Útközben behúztam még egy kissé roncs biciglit. Átmentek a hátsó kerekén és törött a hajtókar. De ha jól láttam a váz jobb állapotban van mint a legtöbb bringa mivel itt mászkálnak. Majd reggel tüzetesebben átvizsgálom 🙂
A Jodo EB alatt is láttunk belőle valamit, de most egy kicsit kevésbé rohanósan is bele tudtam kukkantani a színfalak (rohanó túrista felületes látképe) mögé. Ugyanis nem rohantam. Nem zavart ha kihagyok valamit, úgyis megyek még arra.
Szóval az úgy van, hogy az ember felszáll Flamandiában a vonatra, eddig minden nagyon “goed”, aztán átér egy láthatatlan határvonalon és onnantól már minden csak “bon” lehet. Komolyan olyan mintha marslakók lennének. Egy óriási francia város a holland flamadok közepén. Egyszerűen röhej. Hogy kerültek ezek ide?
A hangulata is nagyon más. Bár ez lehet, hogy nagyrészt a nagyváros volta miatt van, de Leuvennél sokkal szemetesebb, szürkébb, komorabb, sok helyen büdös, nagy olvasztótégely világváros. Az egész város egy ronda, modern betontömeg, helyenként egy kis ittmaradt történelmi szépséggel. Persze negyede válogatja, ahol Krisztiánék laknak az egy szimpatikus és élhető rész. De ilyenből eddig keveset láttam. Kicsit NYC-sen reményetelen, egyszerre pezsgő, éltető és szörnyű. Sokféle nép él itt sokféle kultúrával és ez egy plussz zavart visz az egész rendszerbe.
Nem fogok rá vágyni, hogy gyakran átugorjak egy kis sétára…
A fentieknek előnye is van azért. Bármit keres az ember azt megtalálja valahol. Ha máshol nem, az arabnegyed bevásárló utcáján esélyesen. Ha már arab negyed, érdemes járni egy kört az északi pályaudvar körül. Egészen szürreális élmény tud lenni. Attól függően hogy merre jön ki belőle az ember, teljesen más arcait mutatja Brüsszel. Észak felé hirtelen Manhattanben találhatod magad. Nagy, magas üveg épületek, drága autók, cégek, modernség. Dél felé ha átmész a felüljáró alatt az arab negyed közepén, a piacként üemelő utca közepén találod magad ahol ordít az arab zene.
Kisebb kavargás és csavargás után megtaláltuk az Univers du Thé teaboltot.
Itt rövid idő alatt kiderült, hogy mi bizony magyarok vagyunk. Az eladó úriember ugyanis hobbiként magyarul tanul. Mondom még egyszer: hobbiként, magyarul… Hihetetlen… 🙂 Még kérdezgetett is tőlünk pár dolgot, ha már ott vagyunk a leckéjéhez és mindehhez egy jó alap magyart még gügyögött is. Nagy élmény volt 🙂 Mindemellett hihetetlen lelkes volt, megmutogatott mindent, megszaglásztunk pár teát is. Főleg aromás teabolt, így nem igazán az én világom. Viszont a design az nagyon rendben van.
Nagyon szép fekete, márkázott teadobozai vannak.
Illetve láttam egy hihetetlenül aranyos, mini tetsubint is 20 euroért! Ha egyszer lesz feles 20 euróm már a vicc kedvéért is megéri, és a kis kannákhoz szerintem egy adag vizet simán fel lehet benne forralni 🙂
A másik teaház zárva volt sajnos. Majd egy legközelebbi Brüsszeli úton. De találtam mellette 2 fotós boltot is. Az egyik használtas (láttam is azt az objektívet amit kinéztem (Pentax SMC Takumar 1.4 50mm) de nem mostanában lesz 130 eurom egy ilyenre. Illetve 46-os UV szűrő is volt 27 euróért. Az egy kicsit fontosabb lenne lencse védelem miatt. De az is vár még egy kicsit. Majd ha találtam valami alkalmi munkát.
Csütörtökön Brüsszelbe kell mennünk és akkor már reggel Krisztiánéknál kezdünk összeszedni a cuccokat. De ha már Brüsszel, meg kell nézni a helyi teaházakat! 🙂
