Újra színházban. Köszönöm az Origo és Marcsi támogatását hogy ez ilyen gyakori lett az elmúlt pár hétben 🙂
A hős és a csokoládékatona
Azt hiszem ez az a darab, amit egy szürke, értelmetlen, sorvasztó munkahét után kötelezővé kéne tenni.
Életrekelt, kacagtat, színt és zenét lop a szívbe.
Zenés bohókás önkomédia. A történet komédiája és a mi komédiánk. Emberek. “Szerelmek”. Kapcsolatok. Eszmék.
Nagyon jó kis kontrasztokkal, akik akarva akaratlan tanulnak az ellentétüktől.
A tűzrőlpattant belevaló Luca, a kissé bohókás és nagyon elkényeztetett úrikisasszony, a csokoládé katona és az önmagában paródia lovastiszt. 3 felvonás de bár lenne több. Élmény hallgatni a közönség önfeledt kacagását, és talán tudják, magunkat nevetjük ki ilyen jólesően. A saját szerencsétlenkedéseinket, felvett pózainkat 🙂
Három óra elteltével egy kicsit szabadabban, nyitottabb szemmel őszintébb szívvel lépünk az utcára. Bár így maradna a világ. Mosollyal nézve, lassan, nem rohanva, figyelve, és észrevéve a kis csodáit és vicces fricskáit. 🙂
Nagyon ajánlom mindenkinek. Magamnak felírnám terápiának minden hétvégére 🙂
