Go-ról olvasgattam a minap a neten. Beleütközött a szemem egy kijelentésbe: a műveltség, tanultság az ősi kínában: go, kalligráfia, festészet, egyfajta zeneszerszám.
Miért borult el a mai világ a számok, adatok, eredmények, anyagiak felé?
Hol vesztettük el a megítélését és a megbecsülését a művészeteknek, amik nélkül félemberek vagyunk hiányérzettel?
Kérem, hogy valaki csavarjon egyet a botkormányon.
http://justbento.com/handbook/just-bento-cookbook
Egy jó könyv mindenkinek
Ha valaki nem tudna nekem mit ajándékozni… 😉
Gyűlnek a könyvek a polcon és a readerben, gyűlnek a tanulnivalók, a gyakorolni valók.
Dolgok értelemmel, értékkel.
Kellene idő. Már a fogalmazásom is haldoklik. Nem tudok leülni és írni egy hosszabb lélegzetűt, átgondolva, meg és átfogalmazva.
Nincs idő a bennem levő dolgokat átgondolni.
Rohanás a semmibe.
Állítsuk meg a világot, ki akarok szállni 🙂
Volt egy ilyen is.
Balett, modern, mégis klsszikus lélegzetekkel.
Változás, szerepcsere, akarat, jobban-kevésbé, kevésbé-jobban, húsban – lélekben.
Keresünk, de találunk?
Ösztön és akarat és érzés.
Változatos minőség, épülő egész.
Feltenném a kérdést önmagamban
?