Gondolatok Rakonczay Viktóriától és Rakonczay Gábortól, akik átevezték az Atlanti óceánt a Tűzhangya nevű saját tervezésű és építésű evezős hajóval:
„ Az egész óceán-átevezésünkről is elmondható, hogy bármilyen, kezdetben rossznak ítélt helyzet vagy esemény ha nehezítette az előrejutást, utólag fontos elindítója volt valami nagynak és pozitívnak.”
„Kinn a vízen, mindentől távol, tökéletesen kiszámíthatatlan és végletes a világ. A szárazföldön tudjuk mit teszünk 10 perc múlva, és ha belenézek a határidőnaplómba, azt is tudom, hogy várhatóan mi történik egy héttel később. De az óceánon, egy csöpp hajóval, kiszolgáltatva a természetnek, fogalmunk sincs, mi történhet fél óra múlva.
Persze lehet tervezni: „ha befejezem a navigálást, akkor hajnali négy órakor lefekszem végre aludni…” – de ha közben felerősödik a szél, akkor nincs mit tenni, és alvás helyett nekem is mennem kell evezni, hogy biztonságban haladhassunk előre. Az időjárást tökéletesen hidegen hagyja, hogy másfél napja semmit sem aludtam…Így hát mindenre fel kell készülni. Akármi történik, el kell fogadni, és a maximális legjobb tudásunk szerint kell cselekedni – hibázni, téveszteni nem lehet. Az események jelentős részét pedig a természet produkálja.
Az időjárás ellen háborogni eléggé mulatságos dolog – hozzáteszem, a szárazföldön is az.
Elfogadod a dolgot, döntesz, majd cselekszel, ez a menetrend,másnak nincs értelme – de ezt érzi és tudja is kint az ember. „
„Ha valaki ad, elkerülhetetlen, hogy kapjon is, a visszakapott energia pedig megerősíti a továbbhaladásban. Soha ne érjük be féleredménnyel! Ne érjük be azzal, hogy: „Már sokat dolgoztam, azért vannak sikerek is, végül ez már majdnem olyan, mint…” Hiszen nem az „olyan mint” állapotot tűztük ki célul, hanem a teljeset! Amikor pedig az események közepéből visszanézünk korábbi énünkre, megértjük a dolog fenséges és egyszeri nagyszerűségét. Voltaképpen semmi mást nem teszünk, mint annak előtte, „csak” járjuk az utunkat.
