A téli csípős szelektől megtépázott testünk gyakran kíván valami forrót és pezsdítőt, ami új életet lehel belénk, mint mondjuk egy gőzölgő, bőséges, tésztás húsleves…

Így járt egy barátnőm is, aki a héten panaszkodott nekem, hogy enni akart egy jó ráment, de valami förtelmeset hoztak ki neki egy pesti japán étteremből, ráadásul gondolhatjátok, hogy nem egy zacskós leves árárért ,amennyit nagyjából ért volna…

Ha engem kérdeztek, sajnos egyelőre én sem tudok olyan helyet mondani Magyarországon, ahol normális ár-érték arányú és az autentikus ízvilágot megközelítő japán ráment tudnátok enni, viszont otthon jobbat lehet főzni ebből is, mint amit megvehetnétek…

Az alábbi recept itthon sokszor készült már el nagy sikerrel, bár meg kell hagyni, a mesteri szintre csiszolt, messze földön híres rámenek magaslatait nem éri el, az olcsó- közepes japán szintet viszont simán hozza és egy otthon, kis mennyiségben -2-3 adag-  is egyszerűen kivitelezhető, igazán finom verzió.

Az eredeti japán “rámen- já” (ラーメン屋 ) üzletekben általában négyféle ízesítéssel készülhet rámen; sós(sio rámen), miszós (miszo rámen), szójaszószos (sóju rámen) , illetve velőscsontból főzött tonkocu rámen, de létezik már szárított hal alapú változat is (gjokáikei rámen). Az ilyen helyeken hatalmas mennyiségekkel dolgoznak; több, 40-50 literes kondérban rotyog a titkos főzet, és állítólag csak így lehet megalkotni a kifogástalanul harmonikus, tökéletes alapot. Az igazán jó, autentikus boltoknál néha még a sorba is be kell állni a szűkös kis pultnál felszolgált specialitásért, és az ajtó is csak addig áll nyitva, amíg az alaplé az utolsó cseppig elfogy, szóval nem éri meg az utolsó pillanatban, éhesen beesni…

Telt ház és szürcsölések zaja egy japán rámenbárban.*

A rámen sikerének titka az, hogy egy kellően laktató, finom, meleg tésztaétel egy kevés hússal, tojással és zöldséggel kiegészítve, erőteljes és ízletes alaplével tálalva, amiről jóleső érzés ábrándozni egy zimankós estén hazafelé sietve…

Ha már elképzeltétek a torkotokon végigcsorgó forró nedűt és ínycsiklandó falatokat ,térjünk rá a receptre…:)

 

RECEPT

 

Hozzávalók 2 főre:

Alaplé:

• kb. fél kiló állati csont és leveshús; csirke, sertés, marha vegyesen
• 6 szelet gyömbér (kb 3 cm átmérőjű)
• 2 egész gerez fokhagyma
• fekete bors
• 1 egész szárított csilipaprika- kihagyható
• 1 szál kisebb sárgarépa vastagon felvágva
• egy egész vöröshagyma, vagy egy 15 centis darab póré vastagon szelve
• 1 tk só
• 4 ek szójaszósz
• ázsai levesalap :1 ek por/ 1 kocka, VAGY 1 mk. nátrium glutamát – kihagyhatók, bár  teltebb íz érhető el velük, cserébe több sóval kell kompenzálni

 

Feltétek

• fejenként 2-3 vékony szelet csásu
• fejenként fél-1 db főtt tojás
• egy maréknyi párolt mungbab csíra
• finomra vágott zöldhagymaszár
• néhány csepp csili és/vagy szezámolaj
• őrölt fehérbors
• 2-6 db 6×3 cm nagyságú nori algalap (a képről lemaradt)

 

•  +   200-300 gr száraz,kínai levestészta/ pl. Shan Shi mie egg noodle

 

Elkészítés:

1. A kínai tésztát lobogó vízben főzd kb 3-5 percig, vagy a zacskóján található utasítás szerint.Ha elkészült öblítsd át hideg vízzel.
2. A feltéteket készítsd elő.
3. A csontokat helyezd egy min. két liter űrtartalmú edénybe, amit tölts tele vízzel és tedd fel főni a borssal, a gyömbérrel, a fokhagymával és a sóval, majd forrástól számítva legalább másfél óráig főzd gyenge-közepes lángon. Ezután szűrd át egy finom szövésű szűrőn egy másik edénybe, add hozzá a szójaszószt és levesalapot vagy a sót. Forrald még 5 percig majd tálalhatod is.
4. Készítsd elő a mély (kb. 1 literes, félgömb alakú) leveses tányérokat és helyezd bele az átöblített tésztát, rendezd el rajta a feltéteket és öntsd fel a forrásban lévő alaplével. Tálaláskor állítsd a tányér belső pereméhez néhány algalapot és szórd meg ízlés szerint finomra vágott zöldhagymával,fehér borssal,és fűszerolajokkal (csili és szezámolaj)
5. Gyozával tálald, mert teljesebb úgy az elmény! Jó étvágyat!

 

———————————————————————————————————————————————————————————————————————

Tipp: A rámen alaplevet kicsit mindig el kell sózni, ezt úgy értem, hogy az erős íz alapkövetelmény, viszont az alaplevet nem is eszik/ isszák meg mind, -mint mondjuk nálunk szokták a leveseket,- csak a tésztát és a feltéteket eszegetik ki belőle és szürcsölnek hozzá az alapléből is keveset.

*Az alsó kép innen való: http://image.search.yahoo.co.jp/search?p=%E3%83%A9%E3%83%BC%E3%83%A1%E3%83%B3%E5%B1%8B%E3%80%80%E3%82%AB%E3%82%A6%E3%83%B3%E3%82%BF%E3%83%BC&aq=-1&oq=&ei=UTF-8#mode%3Ddetail%26index%3D138%26st%3D5286