Mese, annak minden erejével.
Azt hiszem mindenki sirály a maga életében és vágyik valamire (repülni) hogy önmaga legyen és elhagyja a fészket.
Csak hogy tömörítsem 🙂
Rég nevettem ilyen édeset, és élveztem ilyen önfeledten színházat.
A színészek szuperek. A bábok élnek, minden másodpercben. Élnek és éreznek.
Külön élveztem, hogy a színészek hogy váltanak szerepet emberből macskába/sirályba. Amikor a bábok élnek, ők teljesen eltűnnek. Pedig a szemnek ott vannak, de valahogy kikopnak a térből.
A szöveg is kifejezetten élvezhető 😉
Még sok ilyet!
