Beszélgetés.
Beszélgetni tanulás, fejlődés, megismerés.
Saját hibáid meglátni, nyílvánvalóan, mikor másról mesélik hogy azt csinálja.
A kommunikáció léleképítő. Meg kéne újra tanulnunk beszélni, beszélgetni, lény a lénnyel, nem pasi a nővel, pasi a pasival, nő a nővel. Ember az emberrel.
Nekem meg kéne szabadidő írni. Idő belehangolni. Megállni és nézni.
Kapcsolatok. Emlékszem hogy akartam írni a kapcsolatokról. De vajon mi hozta ezt újra ki belőlem? Ez egy visszatérő elem mostanában, a közösségek és a kapcsolatok. Mi emberek kapcsolatra lettünk teremtve. Közösségi életre. Erre mit hoz a modern kor? Egyéniségeket. Megannyi kicsi magányos egyéniséget, bezárva a szobáikba (az haggyám… bezárva önmagukba), akik egyedül megváltják maguk, a világot, az élet értelmét. Szeretni. Azt hiszem az élet értelme hogy tudunk szeretni. Igazán szeretni. Minden viszonzás elvárás nélkül, csak adni a szívből.
Közösség. A csapat ahová tartozunk, akiket szeretünk, ahová tartozásunk ki akarjuk fejezni.
Vajon mi választjuk őket vagy ők minket?
Mikor kell változniuk?
A közösség felszabadít és megköt.
Hogyan tolerálja a változásokat?
Kell e meghallnia és újászületnie néhanapján?
Ha én más vagyok, mint voltam, keresek e új helyet?
Azt hiszem a jó közösség támogat. De sajnos könnyen megköt és terel. Ez nem lenne a szerepe. Szabad emberek szabad együttese kéne legyen. Hol rontjuk el mindannyian mindig?
Mennyi munka és idő azt mondani hogy Nem.
Mennyi munka és idő azt mondani Én.
Mennyi munka és idő tudni hogy Én.
Ha ez nem védett és biztos, a Te vagy a Mi könnyen rombolhat.
És mégis, nem tanulunk e mindebből?
Miből ha nem a sebekből. Ahol bejön a tűz, ott még van munka.
A gondolatokat ébrentartani egy munkanapokkal tarkított (mit tarkított, elárasztott) életben nehéz. Idő kell kiszakadni és erre sokszor még a hétvége is kevés, nemhogy egy esti pár óra.